Egy greffes véleménye a street art_ról

STREET ART

Ebben az írásban hasztalan az objektivitás felé törekednem. A mûvészetrõl nem lehet objektívan írni, a streetartról meg pláne. A streetart fogalmát nem lehet definiálni. A graffitiét se lehet. A kérdés a következõ: a street art graffiti? A graffiti streetart? Nincs pontos válasz. Csak vélemények, definíciók összessége, és sejtések. Az emberek többsége általában azért kedveli jobban a streetartot, mert az sokszor a társadalomhoz szól, míg a graffiti Magyarországon divatos mûfaja inkább a mûfaj ismerõinek. Writer a writernek fest. Street artos bárki lehet, de az „igazi writer” nagyon kevés. A writing egy teljes embert kíván. Rengeteg idõt, pénzt, türelmet, ismeretségeket, tehetséget. Ez – talán meglepõ - de a street arthoz nem kell. Elég egy kis fantázia. Van olyan streetartos, aki leginkább csak nyomtat, montázsokat készít, rajzolt
matricája alig van, és mégis (effektíve) híres.

A graffitinek négy fõbb forrása van. A hippi mozgalom, a Vietnamban harcoló amerikai katonák, (akik bárhol jártak, mindenhová odatagelték a nevüket) a POP ART mûvészek és a területeik határát „csapat-szignókkal” megjelölõ amerikai bandatagok, bûnözõk. A graffitis rengetegszer – akarva, vagy akaratlan-eltér a graffiti eredeti céljától. Ez egy (a hippiktõl átvett) idealista utópia. Egy mozgalom a fiatalokért, a szürkeség, az egyformaság, és az egyhangú funkcionális épületek ellen. A streetartos nem térhet el a streetart mozgalom céljától, mert ebben a mûfajban az ötlet a legfontosabb, (nem a stílus) és minden más eszköz, az ötlet alárendeltje. A jó ötletet pedig a jó gondolat szüli. A mondanivaló. És ez a lényeg. Egy (hagyományos!) graffitinek nem feltétlenül van mondanivalója, de egy matricának, plakátnak, sablonnak, festménynek, szinte mindig. A streetart célja maga a tömegkommunikáció. Illetve a lehetõség, hogy bárki bármit elmondhasson bárkinek. ”Írd és lásd. Légy te a média” - olvashatjuk egy matricán. „Alkoss, hass, gyarapíts. Dolgozz, zabálj, dögölj meg”. Egy másik matrica felirata. Nem tudok rá jobb szót: ez is egyfajta népmûvészet. A streetartos személye nem számít, mert a feladat, hogy az utcát minél több ember saját képmására alakítsa. Ezt a lehetõséget vette el a nagyvárosok lakóitól az iparosodás, a fogyasztói társadalom, a média.

A graffiti és a streetart nem (ostobán és gyerekesen) lázad, hanem reflektál ezekre a jelenségekre. Van egy kifejezés: STREET SOUL. Utcalélek. Mindenkinek joga van, hogy meghatározza, milyen környezetben lakjon. A streetartos, úgy ahogy más kitakarítja a szobáját, aztán megfürdik és megfésülködik, kitakarítja, rendbe teszi az utcát, ahol lakik, a városrészt, ahol él. Keresi, hogy a környezetében élõ embereknek mi tetszik, figyeli a matricáit, mit tépnek le, mit hagynak fönt, keresi a helyeket, ahol az embereket nem zavarja, ha alkot, figyeli a falakat, mi az, ami régi, ami szép, ami úgy jó, ahogy van, és a legfontosabb: ezt az emberek nem szokták tudni. Megfékezi a vandalizmust.

Hatásosabban, mint bárki más, hiszen aki streetartos, az „mindenkit” ismer, és szól a kezdõknek, szól annak, aki csak gyakorolni akar, hogy hol van erre hely, hogy senkinek se ártson vele. Hogy a rombolás mûvészet-e, azt a dadaistáknak kell eldöntenie, nem a rendõrségnek, de az biztos, hogy a mûemlék rongálásnak és a legtöbb olyan dolognak ami az embereknek nem tetszik, és azt hiszik róla, hogy graffiti, SEMMI KÖZE A GRAFFITIHEZ, VAGY A STREET ARTHOZ.

Az utca egy üzenet tároló és továbbító eszköz. Egy installáció. A tömegközlekedési jármûvek pedig tárgyak, nem pedig felbecsülhetetlen értékû szentségek, amiknek hódolni kell. Lehet, hogy ezt nehéz megérteni, de nem a Buddhizmus az egyetlen vallás, ahol arról (is) van szó, hogy érzelmileg tárgyakhoz kötõdni nem túl szerencsés dolog. Én is bosszankodok, ha nem látok ki az ablak üvegén a scribe-októl, de egy tömegközlekedési jármû nem több mint mûanyag, fém, üveg, gumi, meg másfajta mûanyag. Mivel állami tulajdon, és demokrácia van, közös érdekünk, hogy mûködjön és tiszta legyen. De nézzük a nyelvtant. A TISZTA ellentéte a KOSZOS, és nem a RAJZ, vagy a FIRKA. Vagyis, ha össze van firkálva egy busz, az nem csúnya, nem koszos, nem rossz és nem felháborító. Hacsak nem igaz mindez egy 6 éves gyerek rajzára. Egy papírlap erre van, a busz meg nem? Ez nem igaz. Minden, amit az ember alkot, arra van, hogy az ember a legjobb tudása szerint azt a valamit arra használja, amire csak akarja. Sokkal nagyobb baj, hogy a multireklámokon félpucér nénik reklámoznak lakóparkokat, mint az, hogy a busz falára fiatalok rajzolnak.

Mindenre lehet azt mondani, hogy zavaró, de a tolerancia jobb. Vannak, akik több mint 20 éve tagelnek. Nincs olyan emberi erõ, amely megakadályozná azt, hogy folytassák ezt a tevékenységüket. A streetart nem attól jó, mert szép, hanem szép lesz és jó, mert igaz.