Falfirkakultúra

A legenda úgy tartja, hogy bronxi illetőségű volt az a fiatalember, aki valamilyen belső indíttatás miatt elengedhetetlennek tartotta, hogy közölje a világgal, mikor és hol járt. Kilroynak hívták, és az üzenet így festett: KILROY WAS HERE. 
1945 júliusában Anglia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői csúcstalálkozóra gyűltek össze Potsdamban. Egyik nap Sztálin generalisszmusz a csak vezetők számára fenntartott luxusvécéből kijövet kérdezett valamit a tolmácsoktól. Azok elképedve fordultak az amerikai küldöttséghez, előadva Sztálin kérdését: "Ki az a Kilroy?" 
 
Az ember átalakítja a természeti jelenségeket, környezetének tárgyait olyan módon, hogy ezek minél jobban megfeleljenek az ember célkitűzéseinek, végső soron pedig az emberi lényeg, az emberi szabadság kiteljesedésének. Ha az adott jelenség látható-hallható érzéki formájában kifejeződik az emberi lényeghez való viszonya, akkor esztétikai minőség jön létre, amennyiben az emberi szabadság jelenik meg benne érzéki formában, úgy szép, ha pedig a korlátozottság, alávetettség, akkor rút.
Nem írták még meg a firkálások nemzetközi művelődéstörténetét, holott elég sok bizonyítékkal rendelkezünk arra nézve, hogy a firkálások végigkísérték az írástudó emberiség egész történetét. Az egyiptomi piramisok firkálásai jelzik a graffiti születését. Ezek manapság az egyiptológusok kincsesbányái. Szép számú firkálás maradt fenn Pompeiből, több kocsmafelirat Rómából.
A hetvenes évek egyértelmű amerikai áttörése után a graffiti vállalkozó szellemű, az Egyesült Államokat megjárt fiatalok és a már említett kiállítók és ügynökök közvetítésével, illetve közvetlen terjesztő munkájával jutott el Európába. Az első városok, amelyeknek polgárai döbbenten vehették észre a tarkuló falakat, Párizs, Amszterdam és Bécs. Ezután jött Berlin, ahol némi "csak azért is" felhangot kapott a műfaj a fal nyugati oldalán, majd Koppenhága, London, Barcelona, Prága és Budapest. 1987-ben jelentek meg az első kísérletek Budapesten az óbudai gyárfalon, ahol a hihetetlen zsúfolt képek rikító színeinek kavalkádja még most is elkápráztatja a szentendrei héven utazókat. Ez a falrész abban az időben még illegális hely volt, azaz tiltott a fújás szempontjából. Azóta a helyzet megváltozott: a főváros és a falak mögött megbúvó gyártelep hallgatólagos beleegyezésével dolgozhatnak a csoportok. Ugyanakkor közterületeken a graffiti büntetendő cselekmény.
A firkálás keretében az alul levő, a tömegkommunikációba beleszólni nem tudó ember képes igen hatásos módon, "demokratikusan", sokak számára szólóan véleményt nyilvánítani. Mivel a firkálás nyilvános teljesítmény, az egyes ember üzeneteit sokan bekódolhatják, és szükség esetén reagálhatnak, válaszolhatnak rá.
A firkálások nyelvi jellemzői erősen függnek a firkálás előfordulási helyétől. Firkálás természetesen minden nyilvános helyen elképzelhető. Nem is nagyon akad olyan hely, ahol huzamosabb ideig emberek tartózkodnak, és nem jelenik meg valamilyen firka, falrajz. Mégis a legjellemzőbb helyszínek és közegek alapján némi csoportosítás elképzelhető. A tipikus firkálás helyszínek a következők:
1. Falak (házfal, lépcsőház, szemétledobó helyiségek fala, kerítés, klinkertéglás épületfal, várrom, várótermek fala, sátorfal, ablaküveg, illemhely oldala, ajtó, stb.)
2. Emlékmű, szobor, szikla, kémény
3. Élőfa
4. Vízszintes felületek (asztallap, pad, üléshuzat, aszfalt, alacsony helyiségek teteje stb.)
5. Zárt, zárható helyiségek (illemhely, börtöncella, lift, kulcsos ház, sátor, szállodai szekrényajtó stb.)
6. Közlekedési eszköz (karosszéria, lakókocsi, utánfutó stb.)
Ugyanakkor a viszonylag szigorú műfaji követelmények mellett vannak tabui is a graffitisek egyre bővülő társadalmának. Ezek az egyezményes felületekre vonatkoznak. Akik a legkisebb mértékben is komolyan veszik azt, amit csinálnak, igyekeznek betartani ezeket a regulákat, még ha mégoly csábító is egy-egy vakító fehér fal. Ezek a tabuk vonatkoznak a szakrális helyekre, temetőfalakra, templomokra, műemlék épületekre, szobrokra stb.
A graffiti pár éve bekerült a kiállítótermekbe is, de nem sikerült magának stabil pozíciót biztosítani. Azóta szabadtéri kiállítótereken tekinthetik meg az érdeklődők az érdemes művészek munkáit. Vannak persze üzletek, szórakozóhelyek és egyéb vendéglátó-ipari egységek, ahol graffitifestőkkel készíttetik el az épület belső falainak dekorációját, de ezek a munkák igen silányak, hiszen itt már sokan ecsettel dolgoznak, tehetség és tudás hiányában, és mert az igazán jó festő az ismeretlenség sokszor biztonságos homályába burkolózva bolond lesz 2000 Ft/nm-ért felfedni kilétét.
A graffiti lényege, az anonimitás -- és ami ugyanolyan lényeges --, az illegalitás. Ma már a világon mindenütt elfogadott graffitis alaptétel, hogy oda kell fújni, ahova nem szabad.
A pályaudvarok vakvágányai melletti helyszín a 'legjobb', hiszen az a legszigorúbban ellenőrzött terület, ott igazán mesterien kell dolgozni annak, aki nem akarja, hogy elkapják. (Egy rajz elkészítési ideje bonyolultságtól függően 4-9 óra.) Az elismerés kivívása szempontjából jó választás a metróalagút felszín előtti utolsó tíz méteres szakasza vagy a hídpillérek alsó fele. Ezek mindegyike rendkívül nehezen megközelíthető. Tehát ha meglátjuk, hol van a rajz, könnyen megállapíthatjuk, mennyi kurázsija volt az elkészítőnek.

 
A falfirka vizuális hatása 
  A firka a falfelület egy részének igénybevétele, körülhatárolása, a sík egy mezejének kisajátítása az alkotás területévé, kép-térré. A falfelületre vetett, vésett-árkolt vonások síkidommá zárulnak, vagy nyitott alakzatként jönnek létre: elágazó, iránykereső, kitérő -- vagy összemetsződő --, összekapcsolódó, hálózat-rendszert alkotó egyeneseként. E vonalak rendszere szerveződik egy újabb fázisban egyszerű "ház"-, "hajó"-, "autó"-alakzattá bizonyos "tartalmi" jelentéssel. Másfelől e vonalrendszerek képzése elkerüli a képi jellé válást, és geometrikus-absztrakt formációk felé halad: elsajátítja és alkalmazza a harmadik dimenzió leképzésének, ábrázolásának eszközét, s a "kocka" képi értelmezésében irracionális pszeudó-alakzat felvetéséig is eljut.  

A legjellemzőbb figurális kompozíciók a "halálfej" az "arc", az "emberi figura" -- "nő".
Az öncélú faljelek jellegzetesen gyermeki alkotások.
A jelkészítés motívumai között lényeges az a csábítás, amit maga a falfelület példáz azzal, hogy pl. a rajta végighúzott bot, kulcs stb. szaggatott vonalat karcol a felületre.
A territoriális típusú faljelek elnevezése
a humánetológiából származik. Az egyén megjelöli fennhatóságának, áttekintésének határait, sajátjának nyilvánítja a határokon belül eső területet.
A deflorációs faljel lényegét különböző munkák teljesen másként ítélik meg. Mélylélektani szempontból a szüzesség és elvétele szolgáltatja az analógiát.
A fajfenntartó ösztön kihelyezett megnyilvánulásai.
De analógiául szolgálhat a szűz hótakaróban tett lépés vagy a kenyér megszegése is.
Az agitatív faljel rábeszélő mozzanatot tartalmaz. Általában politikai, de a sport-, vallási vagy könnyűzenei fanatizmust is ide sorolhatjuk.
 
A falfirka nem egyszerűen "gyermekrajz", jóllehet a gyermekek közül is számosan és szívesen firkálnak a falakra. A falfirka "életforma-dokumentációként" való értelmezésének kísérlete haszontalannak tűnik: megalkotójáról a falfirka csak felette általános és elvont "szociológiai" következtetéseket kínál. A falfirka "városi népművészetként" is inkább megszorításokkal értékelhető: alig, és csak homályos áttételekben mutat azonosságot a népművészeti hagyomány elemeivel. S végezetül, a falfirka csak mérsékelten mutat affinitást az ún. "ellenkultúra" fogalmával.
 
A rasszista megközelítés nem megengedett a rapperek és a graffitisek körében. Ennek az oka valószínűleg az, hogy az egész HIP-HOP kultúrát az amerikai nagyvárosok gettóinak fiataljai, a latin-amerikaiak, afroamerikaiak és egyéb etnikumok képviselői dolgozták ki és terjesztették el egyértelmű sikerrel. Európában viszont -- és ez igaz hazánkra is -- nem jellemző, hogy az említett körből kerüljenek ki a graffitifestők. Itthon a lehető legkülönbözőbb fiúk és lányok (!) verődnek bandákba, tanulnak egymástól, illetve rivalizálnak egymással. Igaz, hogy főleg a peremkerületek lakói adják fejüket betűfújásra, de ezt valószínűleg az ipari területek, vasútvonalak és a hozzájuk kapcsolódó végeérhetetlen, szürke betonfalak közelségének tudhatjuk be. Ugyanakkor ismerek olyanokat is, akik egyenesen a belvárosból, a Sas-hegyről, illetve a Rózsadombról járnak ki a helyszínre, némelyikük kocsival (!).
  Spontán, szeszélyes, elnagyolt és jelzésszerű motívumokban bővelkedő látványvilág a falrajzoké. Anyaguk gyakran romlékony: lepergő kréta, elmosódó mész, málló vakolaton, s a kompozíciók olykor megsemmisülésükig más-más alakító kéz beavatkozásának nyomait viselik. Stílusjegyeket vagy egyéni alkotói tendenciákat ezért is hiába keresnénk közöttük. E játékos talányon, villanásnyi mozdulatnyomok, s a hol botorkáló vonalakból eszkábált-összetákolt, hol meg szárnyaló biztonsággal odasuhintott ábrák mégis a firkák készítőinek eredendően mély és személyes érdekeltségéről tanúskodnak.
A falfirka nem esetlegesség, bár lehet villámgyors kalligráfia is, lehet odavetett-odavetett festékes vödör, véletlen foltozat, lehet műgond-cirkalom, lehet szinte bármi, ha az anyag, a hely és az alkotó adva van.
A falfirka kapcsolatot teremt, de nem a személyesség agyonszámozott tudatával. A falfirka önmagában is szép, közmegegyezésünk mélyebb rétegeinek nem kell sok magyarázat. Bárki rálelhet szerveződésekre, idomokra, mozdulatok emlékére, tájékára, ki mire akar. Egervölgy egy piciny
dunántúli falu. Egy
élelmes bécsi mecénás
megállapodott
a helybeliekkel, hogy
valóságos mesefalut
varázsol nekik (és bárki
újravakolhatja az ő
pénzén a házát), ha
engedik kifesteni a
házaik falát. A
Németországból és
Ausztriából érkezett
festők több ház falát is
graffitizték.

A falfeliratok keletkezésében többen is a tömegkommunikáció megfordítását látják. Itt az egyén ad valamit hírül a világnak, nem pedig -- mint a tömegkommunikáció esetében -- a világ az egyénnek. Más szempontból azonban -- mivel a faljelek jellegzetesen anonim alkotások -- a legszélesebb értelemben vett nyilvánosság üzen. A graffiti a városi kultúra része, aminek létrejöttében jelentős szerepet játszanak a hivatalos kultúra hiányai, tabui, irritációi.
A tömegkultúrával és a "magas" kultúrával szemben ez a művészet egy közösségalkotó és közösség által alkotott megnyilvánulás. Bár forrásai frissebbek, felismerhetőbbek, mint a hagyományos értelemben vett folklór esetén, a szelekcióban és átformálásban itt is egy önálló kultúra nyilatkozik meg. A függőleges felület nyilvános felülete csak a városias környezetekben engedi meg a jelenség széles körű elterjedését. Falun szinte nincs is ilyen nyilvános felület, vagy ha van, az kívül esik a közforgalmon (gazdasági épületek). Minden tenyérnyi felület tartozik valakihez, s ezt a tényt házőrző kutyák, és az egymásba nyíló udvarokon könnyen áthatoló tekintetek nyomatékosítják.